A Madarasi Hargita
A megye közepén húzódik a megye név adó hegysége, a Hargita. A Csíki-medence felől nézve, a Hargita impozáns hegygerincként jelentkezik, nyugatról az udvarhelyiek enyhébb emelkedővel érhetik el a Hargita gerincét. Mondhatnánk, hogy a Hargita választja el a megye két legfontosabb részét, de jobb, ha azt mondjuk, hogy inkább összeköti. Ha csupán arra gondolunk, hány ének, vers örökíti meg, akár a Székely föld legfontosabb hegyének is tekinthető.
A Hargita-hegység a Keleti-Kárpátok szerves része, annak nyugati legbelső vonulata az a vulkanikus koszorú, amely a geológia harmadkorban és negyedkorban alakult ki. A Hargita ennek a vulkanikus koszorúnak a legfiatalabb tagja. A vulkanikus hegyek már Magyarország északi részén is jelen vannak, folytatódnak Erdély északi részén az Avas, Gutin, Lápos, Cibles északi csoporttal, majd a Radnai-havasoktól délre a Kelemen-, Görgényi- és Hargita-hegycsoporttal. A Hargitához sorolják a Csomádot is.
A Hargita és főleg a Csomád a Keleti-Kárpátok legfiatalabb vulkanikus vidéke. Míg a többi hegység korát több millió évesre becsülik, a Hargita és főleg a Csomád csupán pár százezer éve fejezte be működését. Kialudt vulkánnak tekintjük, mivel ember történelmi korokban nem látta működni. A geológusok viszont azt állítják, hogy az ősember láthatta a füstölgő vulkánokat, ám ők ezt nem tudták leírni.
Ha nem is füstölögnek a vulkánok csúcsai, az utóműködés formái a borvízforrások, a szén-dioxidot és kénes gázokat tartalmazó vulkáni kigőzölgések, a mofetták és büdösgödrök. A Hargita fiatalságát mutatja, hogy környéke a vulkanikus hegységek közül a leggazdagabb ásványvízforrásokban, mofettákban és hévizekben.
A Hargita fő alkotó kőzete az andezit. E kőzet hidrotermális átalakulásából keletkezett a kaolin, amelyet Hargitafürdőn termeltek ki. Lerakódott gyenge minőségű vasérc is, amelyet a csíkmadarasi fejedelmi huták és a szentkeresztbányai vasüzem olvasztott ki. A szentimrei Büdösben higanyérc kitermelésével is próbálkoztak, de nem volt kifizetődő a kitermelés.
A Hargita három nagy tájegységre tagolódik: az Északi-, Központi- és a Déli-Hargitára. A déli tájegység a Csomáddal kezdődik és a 985 méter magas Tolvajos-hágóig tart. Legmagasabb csúcsa az 1558 méter magas Kakukk-hegy. A Központi-Hargita a Tolvajostól a Fertő-nyeregig tart, míg az Északi-Hargita északi határa az 1000 m magas Libán-hágó. Sok térkép ezt az északi határt a Bucsinig tolja ki.
Legmagasabb rész a Központi-Hargita, a csúcsok magassága meghaladja az 1700 métert. Mivel a csúcsok a Csíki-medencébe sorakozó települések területén találhatók, ezek neveit viselik. Így egymást követik a Csicsói-Hargita (1755 m) után a Madéfalvi-Hargita (1709 m), a Rákosi-Hargita vagy Galusa-tető (1756 m) és valamivel nyugatabbra a Madarasi-Hargita.
Megközelités
Ezek közül az 1801 méteres magasságával a Madarasi-Hargita a legmagasabb, egyúttal a megye legmagasabb csúcsa, a Hargita-hegység turistaút-hálózatának legfontosabb csomópontja.
Autóval megközelíthető Ivón keresztül, terepjáróval Szentegyházáról, gyalog Kápolnásfaluból, Zetelakáról, Libánról, a Fertő-nyeregről, Csíkmadarasról, Csíkrákosról. Csíkszeredából a Hargitafürdőn az Ozon Szálló mellől kiinduló, jelzett turistaúton juthatunk fel a csúcsra 4-5 óra alatt. Kezdetben félórás meredek kaptatón jutunk fel a Csicsói-Hargita keleti peremére, közelről láthatjuk a relé- állomások antennáit, majd erdőben hol lefelé, hol felfelé kanyarodó úton elhagyjuk a Madéfalvi- és Rákosi-Hargitát, kijutunk az enyhén emelkedő Hargita mezejére, amely eléggé vizenyős lehet esős idő után.
A mező peremén rátalálunk a menedékháztól kiinduló jelzett útra, amelyen 15-20 perc alatt széles ösvényen, borókabokrok és törpefenyők között kiérünk az enyhén domború platóra, melynek legmagasabb pontját egy, a madarasiak által állított, fogazott fakereszt jelöl.
A Madarasi-Hargitát akár a székelység szent hegyének is tekinthetjük. Ezt mutatja az ide nagy számban feljutó turista, az egyre több szépen faragott kopjafa, a lapos kövekből kirakott helységnevek, kőrakások, vagy csupán egy nemzeti színű szalaggal átkötött ágacska.
POMJÁNEK BÉLA
Forrás:
Hargita Népe - 2006. augusztus 19. szombat, XVIII. évfolyam 184. szám